Tegnap eléggé fejfájósan jöttem haza suliból...szal lefújtam az esti programot. Annyira fájt, hogy megmozdulni is rossz volt, szóval úgyis csak szenvedtem volna... Inkább itthon maradtam, aludtam egy jót. Konkrétan délután 3tól hajnal 4ig megállás nélkül szunyáltam, éjfél környékén anyum föl is jött megnézni h kihűltem-e már vagy még szuszogok vagy mi van. De mikor nyugtázta h még életben vagyok, hál' istennek nem költött föl, hanem szépen csöndben betakart és meghagyott békés nyugodalmamban. Meg kell jegyeznem, hogy minden elismerésem az övé, ugyanis valahogy sikerült kicibálnia alólam a takarómat, annak ellenére hogy az ágyneműtartón feküdtem. És mégcsak föl sem ébredtem. (ezt most hiába kezdeném el magyarázni...ahhoz látni kéne az ágyamat, hogy el tudjátok képzelni, hogy ez hogy lehetséges. Annyi a lényeg h kivitelezhető a dolog, de kcisit sem egyszerű...egy kb 15x40 centis lyukon vagy min kellett neki kiráncigálnia a takarót...)
Mire fölébredtem, a fejfájásnak szerencsére nyoma veszett. Nem hiába... egy algo flex + 13 óra alvás csodákra képes.
A délelőtt családi sütés-főzés jegyében telt. Apumnak névnapja van, ennek örömére gyümölcstortát sütöttünk, ami nekem köszötte a pudingot és a díszítést. Ebédre meg aranygaluska volt a menü, amit én szaggattam ki hatalmas szakértelemmel. A mártáshoz úgyszintén puding kellett, szóval a mai nap folyamán tökéletesre fejleszthettem a pudingfőző-tehetségemet. 
A krumplipucolás apumra maradt. Vicces volt. Valami hihetetlen precizitással hajtotta végre a feladatot. Esküszöm 5 percig csak álltam figyeltem ahogy csinálja...élmény volt nézni. Utána bevállalta a diódarálást is. A ledarált diót otthagyta a pulton. Kicsivel később jött anyum virágot locsolni...(ez úgy zajlik h anyum feláll a bárszék tetejére,és ott egyensúlyozva  locsolgatja a virágokat...) Nah most lefelé jövet rosszul lépett és tulképp leesett a bárszékről, ami azért elég magas. Én meg apum végignéztük az egészet. Anynit láttunk, hogy anyum egyik pillbe még ott van, aztán egyszercsak már nincs. Kicsit megijedtünk...elég nagyot esett. Sietünk oda...fájlalta a bokáját...aszittük el is tört. De nem is ez volt a legnagyobb baj, hanem hogy kiszóródott a dió xD. Kérdezem anyát hogy fáj-e a lába...apum meg megszólal: "Haggyad már, a lábát azt begipszelik...de kiszóródott a dió. Érted? A dió, amit én fáradságos munkával ledaráltam! xD" Hálistennek anya lába nem tört el, lábra is tudott állni, nem volt semmi gond. És még a diót is megmentettük x)
Ez a mai nap valahogy optimálisan hatott a kedélyállapotomra :). Végre megint jó kedvem van :) Lehet h csak fáradt voltam... 
Nem is baj h ezen a hétévégén most nem mentem sehová. Így legalább rendesen kipihenem magam. Az utóbbi időben minden héten kétszer mentem, egyik éjszaka sem aludtam rendesen. Ráadásul a suli is elég fárasztó volt a héten...kis pihire volt szükségem  :)
Jó érzés vidámnak lenni. Felszabadultnak érezm magam. Csomót nevettünk ma anyáékkal is...pl sütés közbe...utána meg megnéztük együtt a valami amerikát.
Én nézni akartam volna a második részt is, de apum névnapja alkalmából családi összeruccanás volt. Szal itt volt az egész family. Unokatesóm elemében volt. Bírom a csajt nagyon :) Haláli a dumája...Ráadásul most jókedvében is volt...jah meg délután borozgatott egy kicsit, aminek hatására folyamatosan vigyorgott
Nah nem kell azt hinni h valami alkoholista nőszemélyről van szó... ő csak az egészséges életmód híve. És "egy pohárka bor az nem árt...sőt, jó a vérképzésnek (vagymi)...és ő csak egy pohárral ivott. Azt meg senki nem kötötte ki h mekkora legyen az a pohár...." xD
Meg azt bírom mikro kerianyummal nyírják egymást. Most pl a fogyókúra miatt: mindketten fogyóznak, és mindekketten meg szokták szegni. Utána meg egymást piszkálják vele. Ma gyümölcsnapjuk volt (csak gyümölcsöt ehetnének), ennek örömére ettek GYÜMÖLCStortát, meg NARANCSOS bocicsokit. Ha úgy nézzük ez nem is csalás...

Nah mentemmert kezdődik a Csillag születik :):) Végre egyszer meg tudom nézni...eddig sosem voltam itthon...