Jól összejött minden erre a hétvégére:
Péntek.
Első francia órám. Úgy indultam neki h ez lesz az utolsó is. Pont pénteken van és eléggé rossz volt h ott kellett maradni pluszba még két órát :/
De aztán végülis jóléreztem magam. :) Rendes a tanár és a nyelv is tetszik.
A kiejétssel lesznek problémáim, az biztos, de hát majd megszokom… :) Azt meg kibírom h egy órával később érek haza…
Sajnos a könyv elég drága
Francia után a 4-es vonattal jöttem haza, gyorsan elkészültem (másfél órám volt összesen itthon), aztán a hatos busszal go be a városba.
Vivonak névnapja volt, fölköszöntöttük, dumcsiztunk egy kicsit náluk aztán elindultunk kifelé.
Kajáltunk, aztán nemsokkal utána összefutottunk Csumbiékkal. Csumbi véralkoholszintje jócskán a normális fölött volt, szóval kellően jó kedve volt. Ez megalapozta az egész este hangulatát =)
Rég volt már ennyire jó estém. Meg kell ismételni. Minél előbb :]
Nem akartam sokáig maradni, mert tudtam hogy másnap erős napom lesz, ennek ellenére nem sikerült hajnal 1nél előbb ágyba keverednem.
Szombat.
Mint már említettem, hajnal 1 környékén kerültem ágyba, reggel pedig már fél 8-kor költött anyum, mert fél kilenckor indulni kellett itthonról. Ez ugye 7 óra alvás… és nekem ez bőven kevés. Főleg egy ilyen nap előtt:
Délelőtt: Karácsonyi nagybevásárlás. Ebben az évben mentem először anyumékkal, most mondtam le először a meglepetés varázsáról :) Hugom nem akart jönni, azt mondta ő még meglepetést akar. Igaza is van…Addig igazi a karácsony.
Szóval anyummal meg apummal hármasban jártuk a boltokat. Először a városban - ez tartott nagyjából 4 órán át-, aztán mikor bezártak az üzletek betértünk a tescoba és ott folytattuk. 2 órán keresztül járkáltunk ott is körbe-körbe. A végére már konkrátan lépni alig bírtam úgy fájt a lábam.
Fél 4 környékén érhettünk haza. Volt itthon kemény 2 és fél órám. Utána meni kellett fellépni. Az időtfőleg pihizésre használtam, meg átnéztem gyorsan a táncokat, összedobtam a cuccom, gyors ütemben öszekészültem és már indultunk is.
Apum munkahelyén volt év végi party és mi voltunk a „szórakoztató műsorszám”. Kicsit frusztráló volt hogy tudtam h mindenki tudja h én vagyok apum lánya, és mindeki figyelni fogja h mit produkálok… Kicsivel jobban is izgultam mint szoktam.
Mindenkiben benne volt a késztetés hogy bizonyítsunk, mivel apum zsírozta le h minket hívjanak, és jó lett volna ha nem csalódnak.
Ehhez képest ritka szar műsort csináltunk. :/ Legalábbis szerintem.
Kicsit túl kevesen voltunk a megszokott bandából, és kicsit túl sokan voltak az újak. Ráadásul csomó táncot áttettünk másik zenére, és még nem volt megszokva…A parketta meg csúszott, de valami eszeveszettül. Egyszóval szinte semmi nem volt jó.
Plusz: most adtuk elő először az új táncot, ami elég kezdetlegesre sikerült, teljesen szét voltunk esve. Ennek az a legfőbb oka páran a legrégebbi táncosok közül úgy gondolták h ők ezzel a tánccal nem hajlandóak kiállni, mert ők nem égetik magukat. :/ Így még kevesebben maradtunk a „jobbak” közül. Az újak meg sokszor azt se tudják h hol vannak…:/ Így szerintem nem is kell csodálkozni rajta h úgy sikerült ahogy.
Kicsit idegesít h mi az h ők fogják magukat és nem állnak be. Mert mikor régebben Én nem akartam beállni egy táncba, (mert szinte egyáltalán nem tudtam a lépéseket) engem egyszerre 5en basztattak h ne szenvedjek már, álljak be… Ők se tudják, legalább együtt égjünk le…És Nekem be kellett állnom ha akartam ha nem.
Ők meg gondolna k egyet és kiállnak, csak mert nem szeretik a táncot :S
Meg meg volt beszélve h mikulássapiban táncolunk. De ők úgy gondolták h az ciki, szóval azt se vették föl.
Szeretem őket meg minden de ezt egy kicsit igazságtalanságnak éreztem :/
Bár az első tánc nem igazán jött össze, utána összeszedtük magunkat és megmutattuk hogy mi t tudunk :)
De sajnos még ígyis elégedetlenül jöttem le a színpadról, mert tudtam h tudunk mi ennél ezerszer jobbat is. :/
Fellépés után gyorsan átöltöztem, és már rohantam is mert jelenésem volt Dininél. Ott egy kicsit helyreállítottam a sminkemet meg a frizumat, hogy valahogy kinézzek, mert haveromnak szalagavatója volt, és hivatalosak voltunk a buliba.
Mondanom sem kell hogy semmi kedvem nem volt az egészhez. Fáradt voltam, ideges az elb*szott fellépés miatt, fájt a térdem, ráadásul rátett egy lapáttal h vmi betegség is elért mert olyan elesettnek éreztem magam..
Legszivesebben itthon feküdtem volna, dehát egyszer van az életben szalagavatója, bunkóság lett volna nem menni.
Nem akartam ünneprontó lenni, szóval próbáltam lelkesedést színlelni, de a teljesítményem elváráson aluli volt. Túl nagy erőfeszítés kellett már ahhoz is h megálljak a lábamon, arra már nem maradt energia h jókedvem is legyen.
Azt hittem h soha nem fog eltelni az a pár óra. Néha táncoltunk, de az se volt jó mert a térdem nem bírta, sok volt neki a terhelés és teljesen el volt fáradva…ha meg csak ültünk az meg uncsi volt.
Pedig nagyrészt csak ültünk és lestünk Dinivel. Nem is ismertünk senkit, a fiúk meg az idő nagy részét a whiskey társaságában töltötték.
Ennek hatására egyre inkább oldódtak a gátlásaik, egyre merészebbek lettek…
Igazából már régóta sejtettem h bejövök nekik. Más is mondta már. De most az alkoholtól bátrabbak lettek, és eléggé nyíltam bepóbálkoztak…
Én meg finoman a tudtukra adtam h sorry de én ezt nem akarom. Sikerült ezzel teljesen lerontaniuk az estémet. :S
Pedig most így annyira jó volt minden, tök jó volt ez a csapat…Én nem akarom h ez elromoljon.
Mápedig ha esetleg összejönnék valamelyikkel, aztán meg szétmennénk, utána már úgyse lenne semmi olyan mint most. Valószínűleg kerülnénk egymást, és ez miatt széthullana az egész banda. És az mindenkinek szar lenne.
Fenébe is…egyáltalán mért kell nekik többet akarni barátságnál?? :S Én annyira örülnék ha lennének fiúbarátaim. Akik tényleg csak barátok. Anélkül h félnem kéne attól h belémszeretnek. Mert ha én egy fiúval kicsit bizalmasabb kapcsolatba kerülök, kicsit közel engedem magamhoz, azzal a céllal h jó barátok legyünk, tuti h az a vége h kiderül h ő nem barátkozni akar :S
Hálistennek úgy tűnt vették a lapot h én ezt nem akarom, és utána már rendesen viselkedtek. Remélem továbbra is ezt teszik majd, és nem lépik át a határokat. Mert ha igen, akkor kénytelen leszek tartani a tisztes távolságot. :/
Nagy nehezen, de elment az este. Nem jöhettem előő haza, mivel ugye apum is partyzott és úgy beszéltük meg h ő is meg én is kettőig maradunk, és akkro jön értem és hazavisz.
Megváltás volt mikor hazaértem és végre fejest ugorhattam a pihepuha ágyikómba
Vasárnap.
Hajnalban kb fél 3 felé aludtam el, viszont reggel fél 9kor már keltem, hála anyumnak. Akárhogy számolom, ez megint csak 6 óra :/
Először megreggeliztem, aztán gyorsan rendet tettem a szobámban. Mivel az utóbbi 2 napban elég rohanós volt az életem, a rumli csak egyre nőtt és nőtt, minden csak szanaszét le volt dobálva.
Igyekeztem minél tovább húzni a rendrakást mert tudtam h utána le kell ülnöm tanulni.
Most van a nagy szünet előtti hajrá, minden tanár ezen az egy héten akar dogát iratni. Csak holnap 3 tz-t írunk :S
Szóval ha tetszett ha nem, bele kellett vetnem magam a közgazdaság, a kémia, a matematika szépségeibe.
Rövidesen rájöttem h ez nehezebb lesz mint gondoltam. Teljesen ki voltam merülve testileg-lelkileg, ráadásul a betegség is egyre jobban kijött rajtam. Konkrétan olyan voltam mint a mosott szar. Asszem 3szor aludtam el a könyv fölött. De mikor ébren voltam akkoris hiába olvastam el 5ször, nem akart megmaradni a fejemben. Végülis kb 2 óra alatt sikerült megtanulni azt ami egyébként nagyjából fél óra…és akkor nekikezdhettem a kövekező tantárgynak…és még mindig volt egy csomó…
Mivel látam h így sosem fogok végezni, fölhívtam anyumat h hozzon energiaitalt. Ez volt az uccsó reményem.
Hálistenenk bevált :) Utána már legalább nem aludtam el közben :)
Csak az vigsztal h apum se volt jobb állapotban :)
Délután négyre hálistennek megtanultam. Nekiülhettem Antigonét olvasni -.- Erre is csak a ma délutánom volt. Még szerencse h ilyen rövid. Nemlényeg h a felét nem értettem xD
Ott kezdődtek a gondok h csomó ideig abban a tudatban voltam h Antigoné férfi. De rá kellett önnöm nincs igazam x)
Röpke két óra alatt el is olvastam, utána leültem és megírtam ezt a kisregényt :)
Most pedig megyek és alukálok, hátha most végre sikerül kipihennem magam. Igazán tudnám értékelni :)
Bonne nuit :) [ejtsd: bon nüit ] Azt jelenti jó éjt. …Francia :P
